Megkésett mágnestábla

Bocs a csúszásért, nem akarom mentegetni magam, igazából elég nehezen vettem rá magam erre a bejegyzésre, mert magát a meccset se tudtam sajnos megnézni szerdán, így kicsit kontextuson kívülinek éreztem magam. Persze az összefoglalót megnéztem, meg láttam yahooboi írását is facebookon(ami ugye azt is jelenti, hogy vetett véget önnön számüzetésének), de mégse az mintha ott lettem volna a meccsen.

Kezdésnek itt az összefoglaló, amiben pont nincs benne Kiskokó horrorsérülése, amit érthető okokból inkább nem is teszek be, aki akarja megtalálja. Jobbulást Kokó!

Varga gurítja fel Sceopvicra a labdát, aki két megoldás közül választhatna.
Piros út: vissza Kokónak, aki a szélen futó Negonak felpasszolja a labdát, Scepovic pedig vár a beadásra. Lenne benne fantázia.
Fehér út: megtartja a labdát és belövi Negonak, aki lefutja a lomha védőt és kapura is tud lőni. Ez se botorság, bár kell hozzá a lassú védő. Ezt fordított esetben Negon biztos nem csinálnák meg.

via GIPHY

Jött a tizenegyes, ami még akkor is inkább tizi, mint nem, ha semleges szemmel nézzük, de ha ellenünk fújják be és nem pártatlanul nézem, akkor azért lehet, hogy háborogtam volna. Sőt.

via GIPHY

Itt sajnos kínomban felnevettem kicsit.

“Scepovic már annyira számított az öngólra a gyirmóti védőktől, hogy meglepődött amikor neki kellett volna tenni valamit az ügy érdekében. Ő meg ugye nem tud öngólt rúgni, így inkább hagyja az egészet a picsába.” – Taccs

Többet igazából nem szeretnék ehhez hozzáfűzni, így is eléggé elültem a seggemet már a fotelben. Ha értitek, mire gondolok.