leventehegedus összes bejegyzése

Beszéljünk egy kicsit a stadionépítésről

A mai napon adta ki közleményét Székesfehérvár önkormányzata, hogy a Sóstói stadion újraépítése további fél évet legalább csúszik, mivel az indoklás szerint a főlelátó statikailag nincs megfelelő állapotban, így azt le kell bontani, majd újraépíteni. Ez azt jelenti, hogy 2018 júniusa jelenleg a legoptimistább becslés a kész stadionra. Most annak nézünk utána, hogy honnan indultunk és mi a jelenlegi információk szerint a végső állomás.

kép forrása: vidi.hu

Continue reading

Napi Vidike 08.14

Kezdjük talán a legfontosabbal: minden jegy elfogyott a Videoton – Partizan Európa Liga playoff meccs visszavágóra. Valahol ez volt a realitás.

Zeke Hentyvel készült interjú, ahol Marko Nikolicsról, az AC Milanról és a céljairól beszélt. Eddig bátran kijelenthetjük, hogy kiváló igazolás volt és az interjúk alapján abszolút egy értelmes srácnak tűnik.

Nagyon boldog voltam, hogy idejöhetek. Amikor Marko Nikolic hívott, az összes másik ajánlatot visszautasítottam, pedig komoly csapatok is kerestek jobb ajánlatokkal, de ide akartam jönni. Ez volt a legjobb döntés a számomra.

Bódi doktor 1 év után megunta a dunántúli levegőt és most kölcsönben tér vissza Debrecenbe, hogy elmozdítsa csapatát a kieső helyek egyikéről.

Garancsi Istvánnal készített interjút az NSO, amiből kiderült, hogy André Alvés volt a kedvenc Videoton játékosa és csak jövő nyárra készül el a Sóstói stadion.

Loic Nego bekerült  forduló válogatottjába a csakfoci.hu-nál. Ezt írta róla a portál.

Nagyon motiváltan, nagy kedvvel futballozott, rengeteget futott a jobb oldalon, beadásai rendre veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára.

Angliából igazolt játékost a Partizan Beograd, Djurdevic játszhat ellenünk, Kosovic nem.

 

A rotációról számszerűen

38 nap alatt 10 mérkőzés, 6 európai kupameccs, 4 bajnoki. Tökéletes táptalaj lehetne a kifogásgenerátor beindítására egy-egy rosszabbul sikerült mérkőzés után, hogy bizony a fiúk nincsenek hozzászokva a kettős terheléshez, meleg van, ésatöbbi, ésatöbbi. Ismerős? Persze. Aki a magyar futball posványába egy kicsit is beleszagolt, az már a hétközi Magyar-kupa forduló miatti fáradtságot is legalább egyszer hallotta kifogásként, a többi egyéb tényezőt meg inkább ne is említsük. Szerencsére, eddig Nikolics mesternek nem nagyon volt oka ilyen gyenge kifogásokat keresni ezért megnézzük, hogy mennyire is rotálja a csapatot a mester és összehasonlítjuk, hogy hogyan működött ez Henning Berg alatt, aki híresen(hírhedten) nem volt híve a széles rotációnak.

Az eddigi 10 mérkőzésen 22 játékosunk lépett pályára, a Bordeaux ellen már Tamás Krisztián is bemutatkozott a Vidiben és Fiola Attila is visszatért a sérüléséből. A keretünkből eddig a két cserekapus Horváth Tamás és Hársfalvi András, az új igazolások és fiatalok közül pedig Mocsi Attila, Bolla Bendegúz és Tóth Bence nem lépett eddig pályára.

annyira nem látszik jól sajnos, nagyíts rá akkor talán jobb, bocsi

A táblázatban zölddel emeltem ki azokat, akik legalább 90 percet a pályán töltöttek, sárgával pedig azokat akik még pályára léptek. Bal oldalt látható, hogy ki mennyi percet töltött a pályán, mellette az átlagok, kékkel kiemelve akik átlagban több, mint 45 percet játszanak.

Látható, hogy eddig Kovácsik és Nego aki az összes meccset végigjátszották, rajtuk kívül Suljic, Stopira és Juhász Roland azok akik legalább 800 percet a pályán töltöttek.

Helyezzük kontextusba ezt a táblázatot. Hasonlítsuk össze, hogy Berg hogyan játszotta le a tavaszt. 14 meccsen 18 játékos kapott lehetőséget. Az aktív rotáció gyakorlatilag 13 emberből állt. Kovácsik, Stopira, Fiola, Vinicius, Juhász, Nego, Szolnoki, Suljic, Hadzic, Pátkai, Varga, Lazovic, Scepovic. Géresi és Maric 300 perc alatt játszottak a 14 meccs alatt, Fejes (1 perc) , Bódi (6 perc) és Kovács(73 perc) pedig 90 percnél is kevesebbet játszott. Barczi és Pölöskei egy percet sem kapott, Oliveirát elengedtük a télen.

Persze nem is kellett heti kettő meccset játszani, így nem feltétlenül kell szarrá forgatni a csapatot, de tavasszal az egyedüli merészebb húzás az volt, hogy Suljicot partvonalra tette Berg és helyette Nego játszott az utolsó meccsen. Jegyezzük meg, hogy Suljic előtte alulteljsített, Nego pedig parádésan oldotta meg a jobbszélső feladatát. Még most sem értem, hogy mit keres Magyarországon egy ilyen kiváló játékos, mint Nego.

Érdekességek:

  • Fejes játékpercei mennyire megnőttek a tavalyi szezonhoz képest, ez többnyire kényszerből is adódik.
  • Suljic percei is nagyon megemelkedtek tavalyhoz képest. Ez már kevésbé kényszerből.
  • Géresi percei Henty érkezésével 0-val váltak egyenlővé
  • Lazovic minden meccsen pályára lépett, de csak 4 alkalommal játszotta végig a meccset. Nikolics nagy húzása volt, hogy a Bordeaux elleni visszavágón nem kezdett, hanem csak a szünetben állt be.

Mágnestábla a Bordeaux elleni párharcról, 2. mérkőzés

Miért is jutott tovább a Videoton a Bordeaux ellen? Mert jobbak voltunk? Talán. Mert jobban akartuk? Szinte biztos. Egy kissé rendhagyó módon nem az egész mérkőzésnek a fontosabb jeleneteiből fogom a mágnestáblát felrajzolni, hanem a 7 perc hosszabbításét, ami abból a szempontból figyelemre méltó, hogy itt is végig szinte tökéletesen zárt a védelmünk, gyakorlatilag nem volt esélye helyzetet sem kialakítani a francia együttesnek, ami egy ilyen iramú mérkőzésen óriási fegyvertény.

Mivel fent van a YouTube-on a teljes mérkőzés, így minenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze újra a meccset. De az utolsó 7 percet mindenképpen. 2:11:40-től kezdődik a hosszabbítás. Meg persze a gólt is. Na vágjunk is bele.

Continue reading

Egyszer fent, egyszer lent

Mint látható eltartott pár napig amíg sikerült a szombati eseményeket feldolgozni, ritkán adatik meg bajnoki döntőt játszani. Mintha nem lennénk jók a kupadöntőkben, bajnoki döntőkben, utolsó fordulókban, így sajnos már van tapasztalatunk abban is, hogy milyen ha a végén mi koppanunk. Egyszer fent, egyszer lent.

Szombat este a meccs után csalódott voltam és mérhetetlenül szomorú, de közben egy olyan élménynek voltam részese, amiért szerencsésnek is mondhatom magam. Gyakorlatilag már hetekkel a meccs előtt tudta mindenki, hogy itt valószínűleg bajnoki döntő lesz, még a Honvéd meccseit is végigizgultam az utolsó pár fordulóban, hol a villamoson a telefonon nézve meccsre menet, hol csak az eredményt követve, miközben a Vidi meccsen szurkoltam, teljesen elkapott a láz. Ennek a majdnem tökéletes befejezése volt a szombati döntő. Ilyennek kéne lennie egy futballmeccs körítésének. Teltház, koreók, hangulatos szurkolás mindkét oldalról. Riszpekt az RBD-nek, hogy ezt így összehozták. Parádésan nézett ki az egész kanyar.

Nem állítom, hogy ettől még jó szájízzel fogok erre a meccsre visszagondolni, de teljesen más érzések keringenek már most is bennem, mint 2010-es győri vereség, a 2011-es vagy a 2016-os kupadöntő után.
2010-ben még rutintalanok voltunk, nem tudtuk hogyan kell bajnoknak lenni és azt hittem, hogy ha most nem kapaszkodunk bele a lehetőségbe, akkor soha nem is leszünk bajnokok. Duplán fájó volt, hogy sokáig a saját kezünkben volt, aztán ott a Kecskemét megadta nekünk a lehetőséget, de egy megpattanó lövés okozta a vesztünket. Nincs igazság, azt is lehet mondani.
2011-ben és 2015-ben is egy megnyert bajnoki cím után, de már egy széthulló csapattal buktuk el a kupákat. Az amatőrizmus csimborasszója mindkét eset. Nem is érdemes pazarolni a szót rá, csak felhúzom magam.

Most egy olyan hullámvölgy után álltunk fel, ami már hamarabb a bajnoki címbe kerülhetett volna, sőt most is okolhatjuk érte Berget, a csapatot, Kovács Zolit, bárkit, hogy komoly pontokat hagytunk ott a Vasas, a Mezőkövesd vagy az MTK ellen. Mélyről kellett visszajönni, hogy aztán ugyanoda zuhanjunk vissza. Egy bajnoki döntőn nem számít, hogy mikor buktunk pontokat, a Honvéd se foglalkozhatott azzal, hogy hol bukott pontot, vagy a Vidi – Fradi meccsen 30 percig bajnoknak érezhette magát. Le kellett játszani a meccset és nyert a Honvéd, mert ők voltak a jobbak azon a meccsen. Rosszul játszottunk, a Honvéd megfojtotta a taktikánkat, minden úgy alakult, ahogy szerették volna. És emiatt vagyok szomorú és csalódott, mert nem mi voltunk a legjobbak, amikor a legjobban számított. De nem éreztem egy pillanatra sem, hogy dühös lennék. Nem megpattanó labda és nem kupadöntő előtt kirúgott edzők és játékosok okozta mentális defekt okozta a véget, hanem mert nem voltunk elég jók azon a meccsen. Ezen lehet dolgozni, még több munkát beletenni, rutint szerezni és javítani, az amatőr vezetés és a rosszul pattanó labda ellen sokkal nehezebb tenni bármit is. Jön a következő kihívás, 1 hónap múlva az EL, lehet bizonyítani.

Csak a győzelem!

Itt van a nagy nap. Erre vártunk, egy ilyen bajnoki döntőről álmodik mindenki és csak ülök és próbálok kinyögni magamból pár gondolatot, kizárólag csak párat, mert jönne ki most végtelen és végtelen gondolat.

forrás: vidi.hu

Egy meccs amikor mindenki ellenünk szurkol, amikor nem mi vagyunk a szimpatikus kis csapat, amikor minden egy meccsen dől el és jönnek az indokok sor nélkül, hogy mikor kinek kellene nyernie. De tudjátok mit? Nem érdekel. Még akkor sem ha van igazság abban, amit mondanak. Nem érdekel, hogy azt mondják, hogy mi vagyunk a jobb csapat. Vígasztalna, ha kikaptunk? Semennyire. Nem érdekel, hogy azt mondják, hogy nekünk több esélyünk lenne a nemzetközi porondon. Vígasztalna, ha kikaptunk? Semennyire. Most kell nyerni, nem júliusban az albán csapatok ellen. Az sem érdekel, hogy mindenki ellenünk szurkol, mert mi vagyunk az állami csapat és a Honvéd a kis csapat. Igazuk van? Persze. Nem azért lettünk Videoton-szurkolók, mert jól megy a csapatnak és politikai játszmák következtében ide folyik a pénz. Megtanultuk lenyelni, ha valaki azt mondja, hogy pártcsapat . Mi a pályán lévő 11 piros-kék mezben lévő játékosnak szurkolunk. Miattunk járunk ki a meccsre és miattuk utazunk el idegenbe is, ha esik, ha fúj, ha győztünk előző meccsen vagy ha kikaptunk. És ha azt mondják, hogy zsoldosok a saját nevelésű játékosok ellen? Nézzék meg a 34 éves Danko Lazovic hozzáállását. Küzd, hajt, a szívét kiteszi a Videotonért, ilyen “zsoldosok” bármikor jöhetnek. Mindenki a Honvédnak szurkol, mert ők képviselik a fiatalokat? Igen, ők képviselik, ők a jövő, de akkor is ők maradnak a jövő, ha ma nem ők nyernek. Ők tényleg lehetnek a magyar foci jövője. Állítom, hogy a Honvéd fiataljainak legalább feléből lesz még bajnok. De nem ma.
Most az sem érdekel, hogy a Honvédnak jó a döntetlen és a több győzelmet számolni korrekt vagy nem. Ez a versenykiírás, ezt kell szeretni, ezek a játékszabályok.
Most csak a meccs érdekel, a bajnoki döntő. Egy hullámvölgyekkel teli szezon végére tehet pontot vagy felkiáltójelet ez a 90 perc.

MOST CSAK A GYŐZELEM ÉRDEKEL! HAJRÁ VIDEOTON!

Szombaton a Semleges Térfél adás a bajnoki döntő előtt

A Semleges térfél egy magyar focira specializálódott beszélgetős műsör, ahol élő youtube adásban beszélgetnek egymással magyar focibloggerek nem meglepő módon a magyar fociról. Ide kaptam meghívást, mivel eddig nem volt senki sem aki a Videotont képviselhette volna.

Szombat 14:00-tól lesz egy ilyen beszélgetős műsör, aztán majd kiderül, hogy nekem ez mennyire fekszik, egy próbát mindenképpen megér.

Előző adásukban fradista és újpesti szurkoló beszélgetett a Honvéd – Vidiről röviden, előtte pedig egy teljes adás a 32. fordulóról.