Hetekkel a meccs előtt elhatározta a VT Vasas, hogy a Felcsút-Videoton mérkőzésre a szurkolóknak szervez egy kis biciklis kirándulást. Én meg azt határoztam el, hogy fél év kihagyás után elmegyek idegenbe. Plusz motiváció volt Gomes esetleges távozása, ugyan ekkor még csak azt tudtuk, amit Kovács Feri bácsi pedzegetett, hogy nyártól új edzőnk lesz. Ez azóta már hivatalos, Gomes nyártól nem nálunk képzeli el a jövőjét (persze ennek egy mártíromsággal, önfeláldozással és némi nyávogással egybekötött cikkben adott hangot). Szia José! Hiányozni fogsz! Tanulmány ugyanis, hogy ilyen körülményekből, hogy lehet a lehető legkevesebbet kihozni.
Vissza a túrához. Reggel érkezett a fészbúk üzenet rögtön ébredés után, kint hét ágra süt a nap, mehetünk. Adrenalinnal feltöltve ajtón kilépek, csepereg. Hm. Nem baj, Ultras, mindenhova megyünk (se). Összeszedtünk pár embert még 41 km állt előttünk indulás.
15 perc telt el mikor már szakadt az eső, a Székesfehérvár-Zámoly távon folyott mindenkiről a víz, menedéket a házi sörök otthonában reméltünk. ZÁRVA! Anyád. Ferkó kocsmája segített, de hajtottunk is tovább. Közben jött a jó hír. 11 órától napsütés. Ez elég kevéssé vigasztalt 10-kor tökig vízesen, de azért bólogattam.
Érkezés Csákvárra. Irány az étterem! 32-es pizza arcba tolása 15 perc alatt. Majd a Vértesboglár – Felcsút távon minden emelkedőnél az elfogyasztott alapanyagok módszeres felböfögése, halálfélelem. Felcsúton némi társasági élet és a nap beszólása: „-Hány sört vegyek? – Én most nem kérek, túl sok a rendőr!” – száll ki emberünk az autóból. Ezek szerint máskor nem akadály.
…viszontagságos út volt, igyekeztem dióhéjban ecsetelni, hogy Jézus fele annyit sem szenvedett értünk, mint mi a Vidiért, de megérte. Azt gondolnánk, hogy minden jóérzésű embert a stadionhoz terelnek, mint egy királyt, de nem. A sajtó és a VIP száraz lábon, vörös szőnyegen közelít. Míg a penészes kenyéren nevelkedett vendégszurkolónak földúton(!) kell megközelítenie a „magtárat”. De az a látvány, ahogy a mezőn, térdig sárosan mész a vendégparkoló felé és meglátod Makovecz eme térben és időben oda nem illő remekét, mindenért kárpótol. Óhatatlanul kerekedik a szád és suttogás hagyja el a tekeréstől még ajkaid: „Ide temessenek”. Rá akarok látni erre a mauzóleumra, kegyhelyre, a Napkirály fényesen tündöklő réz-fa-beton alkotta pompázatos méhkasára.
Az ember elhalad a népek parkolóján át a stadionhoz. Tudod, hol jársz. Suzukik, 15 éves Skoda Fabiak, lötyögő lökhárítók. És akkor meglátod az őrzött parkolót és megcsap a friss bőr ismerős bukéja, a tárcanyitódásra nyíló pina édes, émelyítő illatorgiája. Nike Airmax, felnyírt séró, szőrmemellény. Felvonul itt NB2-től Megye 1-ig mindenki, akinek bármi köze volt valaha labdához és nőkkel vannak, olyan nőkkel, akiknek arcát nem szabdalják a mindennapok szörnyű terhei. Édes az Élet Felcsút felé.
Belépsz. A stadion tényleg szép, itt-ott még vizes a beton, ezeket a részeket kerüljük. Kormányváltás esetén jó lesz majd 15 év múlva visszajönni ide mikor a természet visszafoglalja, ami az övé. Rögtön szemben a vendégszektorral látni már a hazaiak drapijait is. Három különböző méretű, címeres nemzeti lobogó, egy bazinagy fordítva felrakott ukrán zászló (ez vagy elhatárolódást jelent Ukrajnától vagy nem tudom) meg két SVÉD zászló. GOndolom a színek miatt lesznek ezek fontosak. A hazaiak még láthatóan nem választottak identitást. Ezt már abból is láthatjuk, hogy a teli vendégszektor mellett egy rács és 5-6 oszlopnyi szék kihagyás látható majd ismét vidi-sálas hazaiak. Védtek minket tőlünk. Respect!
Apró szépséghibák:
- a vendégszektorból körülbelül 200 méter az első WC, ami minőségi csempével van leburkolva. Dupla hiba. 5 sör után oda nem érsz el, 10 sör után meg levered a csempét, ha buktára állsz Polonkaiéktól.
- túl sok VIP-jegyet osztottak ki, így a teltháztól nagyon messze volt a hétvégi meccs. Nem baj, bemondták, Viktor ott volt, akkor úgy van
- Zé Luis fejelt egy gólt, ezzel az addig kellemesen csordogáló, sárga nélküli (pedig Vaszicsku és Brachi is pályán volt) meccset elb@szta.
- Plusz elfogyott a sör a 60 percben….ennél lejjebb egyszerűen nincs.
Hazafelé semmi nem történt. Bár egy terepjárós fószer Fehérvár határában – aki állítása szerint a Puskás kertésze – megdicsért minket, hogy másfél óra alatt hazaértünk.
A lényeg egy impozáns személyi kultuszra ráhúzott hobbipálya, egy langyos meccs, győzelem, egy eltakarodó Gomes, kellemes fáradtság a lábban. 10/8.
A cikket teljes egészében Yahooboi jegyzi, de idő hiányában én töltöttem fel a blogra a bejegyzést.