Sándor György

Sándor György neve, a legtöbbször szitokszóként hangzott el a lelátón. Alibista, lassú, körülményes, eltűnt a pályán. Az én fejemben soha nem így hangzott. Játszottam – ugyan csak megye 3-ban – a posztján. Tudom milyen rohadt hálátlan kulimunka az övé. Semmi, de semmi látványos nincs benne. Kicsit irányítgatsz, labdát tartasz, szerelsz (vagy inkább csak embert követsz). Összességében melózol, futsz 16-ostól 16-osig egy egész meccset. Mikor meg labdával teszed mindezt, akkor jól kell megoldani, mert ha a szélén adod el ott még nincs baj, középen annál nagyobb. Világmegváltó passzokat, 40-es méteres bombagólt vár tőled a nagyérdemű, míg Niko 1 méterről becsúszva szerez kettőt és mennybe megy. Piszok hálátlan poszt.

sandor_ps_videotonPont ezért volt a kedvencem sokáig Sándor, mert világi dolog higgadtnak maradni egy ilyen közegben. Én a lassúságát mindig megfontoltságnak láttam, az eladott labdáit rossz napnak, az alibijét alázatos munkának. Valamiért sok edző látta azt, hogy belőle csapatkapitány lehet annak ellenére, hogy a szurkolók többsége nem szerette. Az még hagyján, hogy több nyelven beszél, de a csapatkapitánysághoz egy más nyelvet kell beszélni. Kevesen tudják azt fejben, ami ő tudott, főleg itthon, Abszurdisztánban. Felelősség. Alázat. Nekem ezek jutnak róla eszembe és szentimentálisnak hangzik, de egy igazi szurkoló legyen szentimentális, ha nem az, akkor hazudik vagy az érzelmeiről vagy az elkötelezettségéről. Nekem hiányozni fog. Lehet megszeretek majd ugyanígy egy Treboticot, Simont, ha már 5 kibaszott évet végiggürizett nálunk, de mikor a csapat sikereinek egyik fő motorja elmegy a csapattól, akkor kicsit mindig megszakad valami. Sajnálom, persze, de ez a rend. És ha nem is olyan klubikon, mint Gerrard vagy Lampard kintről, azért nehéz lesz elfelejtem neki, hogy merre vezérelte a csapat hajóját és hány meccsen.

Viszlát, Gyuri! Sok sikert!