Nem kizárt, hogy sosem íródott volna meg ez a bejegyzés, ha csütörtökön nem verjük meg parádés játékkal 1-0-ra francia csapatot, de a nagy sikerre való tekintettel erőt veszek magamon és felrajzolom, amit fel kell rajzolni a virtuális mágnestáblára.

Érdekesség gyanánt az első meccsel kezdeném a firkálást, ami abból a szempontból kifejezetten tanulságos, hogy a védekezési gyermekbetegségeinket milyen gyorsan sikerült kinőni, támadásban pedig hogyan sikerült szintet lépni. Még akkor is, ha nem egy kidolgozott helyzetből, hanem szögletből szereztük meg a mident eldöntő találatot.

Kezdésnek érdemes visszanézni a Bordeaux – Videoton meccs összefoglalóját.

Már a meccs hatodik percében helyzethez sikerült jutnunk egy bután eladott labdát követően. Innen gyakorlatilag egy 3-3-as, leszűkítve 2-2-es szituáció alakul ki.

Lazovic lőhetne is, helyett passzol, Scepovic lövését éles szögből védi a kapus. Gyorsan rájöhettünk, hogy most nem a Juventus ellen játszunk, lesznek helyzeteink talán a későbbiekben is.

A gól előtti beadásnál már a középen lévő játékosok is egész furán állnak, sőt kevesebben is vagyunk.

A beadás borzalmasan rossz, Fejes felszabadíthatna. Ezt a lehető legrosszabbul teszi. Ki kellett volna rúgni a stadionból, biztos, ami biztos alapon.

Mindenki mozog kifelé Juhász (és Varga) úgy beragad, hogy rossz nézni, ráadásul mindenki mozog kifelé. Tökéletes példáját látjuk a megye 2-es szintű lesreállításnak. Ott meg amúgy is bemondásra megy a les, szóval hagyjuk is.

1-0. Nézünk, mint Rozi a moziban. Ilyet szerencsére egyszer sem láttunk a visszavágón.

A kulcs Lazovic belőtt labdája az üresbe, Suljic gyorsabb a védőjénél, így jöhet a beadás.

Scepovic védője lemarad kicsit, próbál beljebb helyezkedni akkor már és felszabadítani a beadást követően, ez nagyon nem sikerül neki. Scepo nem hibázik. 1-1. A két meccs legszebben kidolgozott támadása volt.

Az első meccs után ezektől borzasztóan tartottam, kontrázik a Bordeaux, Malcom villámgyors és hozza ránk a labdát. Szerencsénkre ebből nem lett gól és a visszavágón sem volt hasonló szituáció. Malcom azért nem véletlen van 10 millió euróra belőve a Transfermarketen. A mi szintünkön egy piszok jó játékos.

Rossz nézni, hogy mekkora fejetlenség uralkodott a Videoton védelmében a második gól előtt. A gólszerző Sankharé nyugodtan kolbászol ott (lesen), senki sem foglalkozik vele, láthatóan ez a mesterterv része volt a védelmünk hathatós segítségével.

És itt jön a kulcsmomentum. Suljicot megveri Kamato, Sankharé még mindig teljesen egyedül, csak be kell passzolni. Remélem ezt a helyzetet legalább annyiszor nézték meg videón Nikolicsék és a játékosok ahány fok van most kint. Kijárt nekünk a pofon itt.

Egy francia helyzet, amiből végül nem lett semmi gond, mert Kamato ellőtte a labdát ahelyett, hogy kirakja a szélre a labdát és 3-an robbanhattak volna be a beadásra. Potenciálisan gólveszély alakulhatott volna ki. Az egymáson védekező 6 Videoton védőre nem sok magyarázatot találni.

Nem szégyen kimondani, hogy az első meccsen teljesen megérdemelten kaptunk 2 gólt, viszont bíztató volt a visszavágóra nézve, hogy ezek mind elkerülhetőek voltak, nem az egyéni különbségek miatt alakultak ki, nem azért, mert Malcom vagy Kamato jobb játékos, mint Suljic vagy Scepovic. Mert az utóbbit sem érdemes tagadni.

Volt, mit javítani a védekezésen, a helyzeteink tudtuk, hogy meglesznek majd Felcsúton is, nehezebb feladatnak tűnt lehozni a meccset kapott gól nélkül, mint megrúgni azt az egy nagyon fontosat.