Közhelyparádé a köbön. Annak van szerencséje, aki meg is dolgozik érte. Jó kapusnak szerencséje van. A focit gólra játszák.

Állítás 1.
A gólnál szerencsénk volt, ez nem kérdés. Pátkai felívelte a labdát lesz, ami lesz alapon. Az, hogy a Fradi védők és Dibusz között nem volt meg a kellő összhang az legyen az ő bajuk. Feczesin észlelte a hibát a mátrixban és szemfülesen befejelte a labdát a hálóba. Vezetünk 1-0-ra. Ettől még nem érdemtelenül hoztuk le a meccset kapott gól nélkül. Mindig ott volt valaki aki megakadályozta, hogy az utolsó passz létrejöjjön, vagy a lövésbe belevetődjön. Ha pedig minden kötél szakadt, akkor Lamah hagyta ki azt amit talán én is berúgtam volna(csak nagy a szám, mert a BME villanyfényes bajnokság 5. ligájában a csapat gólkirálya voltam).
A bal szélen Fejes és Lang néha bizonytalan volt, talán ennek is köszönhető, hogy a Fradiból szerintem Varga volt a legveszélyesebb, de megoldhatatlan probléma elé nem állították őket. A jobb szélen Nego nálam a meccs embere volt, Juhász pedig tekintélyt parancsolóan volt a levegő ura.
A középpályán Suljic és Kovács megindulásai nagyon rendben voltak, Hefflernek érezhetően tájidegen volt a posztja, Harasztinak is voltak jó megmozdulásai, Pátkai pedig egész jól szűrt.
Feczesin pedig megrúgta a maga gólját, csak Dibuszon múlott, hogy nem lett belőle kettő. Feladat elvégezve.

Állítás 2.
Még mielőtt bárki is belémkötne leszögezném, hogy Dibusz jó kapus. Nem véletlenül fixen válogatott kerettag. Azt nem tudni, hogy szólt-e Dibusz Pintérnek, hogy engedje el vagy nem, de ez a gól mindkettőjüké(meg persze Feczesiné). A másik oldalon Danilovics mindent magabiztosan fogott, amit kellett, szögleteknél is teljesen magabiztos volt. Lamah helyzeténél pedig szerencséje van. Az is kell néha.
Állítás 3.
Mi rúgtunk gólt, a Fradi nem. Az első gólig is a Fradi támadott többet, de még véletlenül sem mondanám, hogy alárendelt volt a szerepünk. Voltak kontráink, voltak Suljicnak és Kovácsnak jó megindulásai. Teljesen rendben volt. A gól után abszolút beálltunk kontrázni. Ezt csak egy magabiztos, jól záró védelemmel lehet megtenni. És a srácok meg is tették, amit Horváth Feri megkövetelt. Csúsztak, küzdöttek, helyenként még kontrázni is elindultak. A második félidőben egyszer sem kellett Danilovicsnak egy az egyben a támadóval szembenéznie, amiért abszolút kijár a dicséret. Ilyen hozzáállással és alázattal minden esélyünk megvan arra, hogy kiharcoljuk a továbbjutást a Magyar Kupában.
Szép volt fiúk.

kép forrása: vidi.hu